Egyedül ültem a kanapén, egy puha takaróval betakarózva, s
néha-néha a gondolataim közepette belekortyoltam a teámba. A nyelésemet is
lehetett hallani. Zavarónak éreztem a csendet, ezért bekapcsoltam a televíziót.
Váltogattam a csatornákat, de nem találtam semmi jót. Abban a pillanatban,
amikor kikapcsoltam a TV-t, valaki kopogott az ajtón. Lassacskán felkeltem a
heverőről, letettem az asztalra a teámat, ledobtam magamról a pokrócot és
elnyomódott lábaimmal odacsoszogtam az ajtóhoz. Kinéztem a kukucskálón. Anyukám
volt az, bizonyára elfelejtett magával kulcsot vinni. Beengedtem, s ő nyomott
az arcomra egy hatalmas nagy puszit.
- Hello drágám! – mosolygott egy nagyot.
- Hello anyu! Miért vagy ennyire feldobva? – ásítottam egy
nagyot, és kérdőn néztem rá.
- Mi van? Nem lehetek boldog csak úgy?
- Anya, ismerlek. Ki vele! Mi történet? – faggattam tovább
összefont karokkal.
- Na, jó, de ezt
később akartam elmondani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése